#OneShot: Power break (+18)

-Készen is vagyunk.-Töröltem el a szőke, hajú lány csuklójáról az utolsó adag felesleges festéket, majd körbetekertem az alkotásomat átlátszó fóliával.-Ugye, nem is volt olyan vészes?!-mosolyogtam rá, miközben lehúztam a kezemről a fehér gumikesztyűt, és megvártam, hogy alaposan megvizsgálja az új tetoválását.
-Nem, tényleg feleslegesen féltem. Istenem, nagyon tetszik, alig várom, hogy mindenki láthassa.-bűvölte az cirkás betűkkel készült feliratot széles mosollyal az arcán.
-Muti!-ugrott fel a barátnője is a bőrfotelből, aki az elején még nagyon támogató volt és biztató szavakkal segítette a lányt, majd később, mikor látta, hogy túl fogja élni, elunta magát és leült a telefonját nyomkodni.-Ez nagyon király lett!-dicsérte ő is, nekem pedig csak úgy dagadt a mellem a büszkeségtől, mert igai örömöt láttam az arcukon és én is meg voltam elégedve a munkámmal.  Hiába, ezt nem lehet megunni, mert bár vannak hullámok, mikor kissé meginog a kreativitás, mert mondjuk nem olyan a kedvem mikor leülök rajzolni, vagy csak egyszerűen nem tetszik amit meg kell csinálnom és ezért az ötletek is nehezebben jönnek, de a végén mindig kárpótol a kuncsaftok elégedettsége és persze segítségem is akad ha szükségem van rá. Zaynnel, a legjobb haverommal, már a kezdetek óta kölcsönösen segítjük egymást, mióta pár éve eldöntöttük, hogy nyitunk egy tetkószalont. Azóta ő már többnyire csak a házában kialakított szalonjában fogad vendégeket, de ezt a helyet még mindig közösen béreljük és néha néha itt is megcsinál ezt-azt, valamint majdnem minden nap bejön hozzám, ha más nem csak fárasztani egymás agyát, vagy tervezgetni, ötletelni.
 Miközben a lányok fizettek gyorsan elmondtam, hogy mire ügyeljenek még egy ideig, míg az összes var le nem tisztul, majd miután kikísértem őket, visszamentem és az asztalom mögötti kis hűtő aljából kivettem két doboz sört, majd az egyiket az előbb emlegetett szamár orra elé tettem, aki a ceruzája végét rágcsálva, a világot kizárva bűvölte a szemeivel az előtte heverő lapot. Csak pár vonás volt rajta, plusz tőle jobbra néhány kiselejtezett példány papírgalacsinok formájában.
-Nem akarsz szívni egy kis friss levegőt?-kérdeztem miközben a sörös dobozom felnyílt a jellegzetes pukkanó hangjával, az övét pedig még közelebb toltam hozzá.
-De. Hátha megjön tőle az ihlet.-nyúlt a doboz után és így már cseppet sem volt egyértelmű, hogy a levegőre, vagy a sörre célzott e.
-És amúgy mit alkotsz?
-Közös tetkó. Valami egyedit akartak és adtak meg többféle lehetőséget is, szóval kicsit össze akarom nekik kombinálni. Viszont még van rá időm, úgyhogy majd megálmodom.-állt fel, és az italával együtt megindult kifelé, útközben rágyújtva egy cigire, majd egy laza lendítéssel visszapasszolta az asztalomról kölcsönvett gyújtót. Én is előhalásztam egy szálat majd csatlakoztam hozzá odakint.
 Mikor mindketten befejeztük a füstölgést, még kint maradtunk egy kicsit és semleges dolgokról beszélgetve kortyolgattuk a hideg alkoholnak sem nevezhető löttyünket, mikor kinyílt a szomszéd virágbolt ajtaja és a sokak számára istenített göndör tulajdonos lépett ki rajta, aki számomra egy átok volt, egy púp a hátamon. Mindkettőnk üzlete ugyanannak az épületek az aljában helyezkedett el, csak egy viszonylag vékony fal választotta el a kettőt és még az ajtók is csak pár méterre voltak egymástól. Igazi főnyeremény az egész, ha a két tulajdonos ennyire utálja egymást mint én és ő, nem?
-Persze, hétfőre mindenképp meglesz. Viszlát!-búcsúzkodott a középkorú férfitől, majd mikor az már jó pár méterre járt, megfordult, és rosszallóan végigmért mindkettőnket.
-Mi van, nem láttál még soha ilyen szexi pasikat?-szólt oda neki Zayn provokálóan.-Ahogy elnézem hozzád nem nagyon járnak ilyenek.
-Nem, ami azt illeti most se látok.-Vágott vissza a másik automatikusan.-Csak azon gondolkoztam, hogy eddig teljesen azt hittem, hogy ennél már nincs lejjebb, de munkában inni...
-Egy doboz sörtől még senki nem állt fejre. Ezzel még legálisan vezethetek is.-emeltem meg, majd nagyot kortyoltam a dobozból.
-A vezetésről jut eszembe, szólhatnátok a vendégeiteknek, hogy ha nálatok nincs hely, akkor ott a bekötőút és ne az én üzletem előtt parkoljanak.
-Igen, ez azt hiszem sokat elárul a forgalomról.-nevettem fel Zaynnel egyszerre.-Amúgy meg nem is tőlünk nem férnek ott el, hanem attól a sok gaztól az ajtó előtt. Nagyon rontják itt az összképet.
-Az értelmesebb emberek virágoknak hívják őket.-mondta és faképnél hagyott bennünket.
-Nagy szája van a srácnak meg kell hagyni.-nyomta össze a kiürült dobozát a haverom, majd a néhány méterre lévő kukába dobta.
-Áh, most nem is volt formában.-legyintettem.-És ezt nekem minden nap el kell viselnem.
-Én mondtam, hogy a belvárosi helyet válasszuk.
-Tudom, de abba továbbra se mennék bele, még így se. Teljesen megközelíthetetlen. Inkább legyek kevésbé a központban egy ilyen szomszéddal, mintsem kuncsaftok nélkül.
-Lehet, hogy igazad van, viszont nekem lassan mennem kéne, mert nemsokára jönnek köldökpiercingre és én sem akarok vendégek nélkül maradni.-nézett rá a telójára.
-Valami jó csaj legalább?
-Nem rossz, nem rossz.-mosolyodott el perverzen.-Te is igazán kitanulnád ezt a tetkózás mellé, egyből még jobban megnőne a forgalmad. Belőni semmiből se tart, a beszúrós meg egy kicsit nehezebb, de neked gyerekjáték lenne, ismerlek.
-Én megértem, hogy te szívesen csinálod, még talán szívesebben is, mint a tetoválást, de nem hinném, hogy ez az én műfajom lenne. Amúgy is minek olyan sok belőle egy városon belül? Ezt azért több helyen is megcsinálják, érted?!
-Ha te mondod... Na de oké, most már tényleg mennem kell.-pillantott a telefonjára újra, majd miután lekezeltünk a motorjához sietett, és leakasztotta a bukósisakját a kormányról. Mikor elkezdett kitolatni, egy pillanatra úgy tett, mintha az egyensúlyát elvesztve rá akarna dőlni vele az enyémre, de aztán intett egyet, és a megfelelő irányba fordult. Búcsúként csak a felmutatott középső ujjamat kapta, aztán vigyorogva visszamentem a szalonba. Imádom ezt az idiótát, de ha bántja a motoromat, akkor halál fia. Az a gyönyörűség a mindenem, mintha a saját gyerekem lenne, vagy nem is tudom. De azt igen, hogy jobban szeretem a földön bárkinél és bárminél.
 A mai nappal elég hamar végeztem, még csak fél 2 volt mikor az utolsó vendég is elhagyta a helyet, de úgy gondoltam minek maradjak, mikor a rám váró munkákat még tegnap előtt hazavittem?
Ráérősen szedelőzködtem össze, majd a koptatott, sötétszürke, szinte már feketének ható farmerkabátomat is magamra húztam, mert bár odakint legalább 40 fok volt, aki motorozott már, az tudja, hogy ott aztán rendesen fúj a szél, arról nem is beszélve, hogy talán kicsit kevésbé töröm össze magam, ha ne adj isten valami baj történne. Utolsó tennivalóként még leellenőriztem, hogy biztosan mindent kikapcsoltam e, aztán megbizonyosodva arról, hogy semmi sem fog spontán kigyulladni, befordítottam a zárat. Már indultam volna az út szélén parkoló csodámhoz, mikor megláttam, hogy a postaládámból egy boríték sarka lóg kifelé. Visszafordultam hát és ahogy kinyitottam a fémdobozt, legalább vagy 3 levél vágta magát földhöz abban a pillanatba. Ahogy egyesével felszedtem őket, megnéztem, hogy mik is ezek. Számla, számla, esküvői díszlet. Upsz... Gondolom, már kitaláltátok, hogy ezt kizárásos alapon nem nekem címezték, de tőlem ezt biztos nem fogja megkapni a címzett, úgyhogy ha félreküldték akkor ez ugrott. Meg is fordultam és gyorsan a kukához léptem vele, de félúton megállt a kezem a levegőben. Egy esküvőn nem kis pénzt bukna, ráadásul, egy szerencsétlen párnak is tönkretenném a nagy napját. Elkínzottan nyögtem egyet, majd visszahúztam a kezemet, mert valljuk be én is emberből vagyok és a lelkiismeretem ezt biztos nem hagyná szó nélkül. És igazából valóban nem sokból tartana beledobni a megfelelő ládába, még csak nem is kell látnom miatta a göndört. Nagyot sóhajtottam és elindultam a papírral a kezemben, hogy megvalósítsam a kivitelezhetőnek tűnő tervemet, mikor szembesültem vele, hogy az említett láda nincs a szokásos helyén. Így már világos volt, hogy a levél miért kötött ki nálam. Ha már egyszer elindultam, mindegy volt, lenyomtam a kilincset és beléptem a helységbe, ahol azelőtt még sosem jártam. Az ajtó egy halk csilingeléssel jelezte a "betolakodó" érkezését és azonnal megcsapott a friss virágillat is.
-Szép napot! Miben se....-lépett ki Harry mosolyogva a valószínűleg raktárként funkcionáló hátsó részből de mikor realizálta, hogy én állok vele szemben, a mosoly egyből lefagyott az arcáról és a mondatát félben hagyva bámult rám, mint valami földönkívüli teremtményre.
-Ne aggódj, nem vásárolni jöttem, nem őrültem meg.-morogtam gyorsan.-Csak van nálam valami ami nem az enyém.-emeltem fel a borítékot és az asztalához lépve ledobtam.-Akkor ha megbocsátasz?!-tártam szét a karjaimat és már sarkon is fordultam, hogy minél előbb hazahúzhassak innen.
-Meglep, hogy elhoztad.-szólt utánam mire visszafordultam.
-Inkább csak köszönnéd meg...-vetettem oda gúnyosan.
-Mit? Azt, hogy megtettél valami cseppet sem megerőltetőt, ami minden normális ember számára magától értetődő?
-Tudod mit? Dögölj meg!-mondtam sértetten és folytattam az utamat az ajtó felé, mikor újra meghallottam a hangját pár másodperc múlva.
-Louis! Köszönöm.-bűnbánó hangja betöltötte a csendet és egy pillanatra engem is megállásra kényszerített, de aztán végül csak megrántottam a vállamat. Abban a pillanatban, egy hangosabb kattanás hallatszott és a légkondi zúgása megszűnt, valamint az oldalsó díszlámpák fényei is eltűntek. Nem is értem minek kellenek ezek nappal.
-Mi történt?-fordultam meg megint, mintha nem lenne nyilvánvaló.
-Azt hiszem elment az áram.-nyúlt Harry a mellette lévő villanykapcsoló után, hogy megbizonyosodjon az állításáról.
-Király. Tök menő amúgy, hogy nálam ilyenkor az épületi biztonsági rendszer mindent lezár.-röhögtem az előző vitán teljesen túllépve.-Mint valami akciófilmben.
-Ja, mivel ez régen egy banképület volt és... basszus!-néztünk egymásra hirtelen, majd egyszerre az ajtó felé vetettük magunkat.
-Ne, ne, ne, ne!-rángattam a zárat, de az ajtó meg sem mozdult.-Emlékszel mikor azt mondtam, hogy ez milyen menő?! Hát rohadtul visszaszívom.-ütöttem az üvegre.-De várj, a kulccsal ki lehet nyitni. Hol a kulcsod?-fordultam meg reménykedve.
-Öhm, kint a kocsimban.-túrt a hajába zavartan.
-Akkor egyszerűen csak....MI?-kérdeztem kikerekedett szemekkel.-Hogy a picsába lehetsz ekkora balfasz?
-Be kellett hoznom pár dolgot, és otthagytam az ülésen, ki gondolta, hogy ez lesz?-mentegetőzött a kezét maga elé emelve.
-Ezt nem hiszem el!-néztem körbe idegesen és én is automatikusan a hajamba túrtam.-Szerencséd, hogy mára végeztem, mert különben az összes lemondott vendég után fizethetnéd a kártérítést, ami jobb ha tudod nem kis pénz.
-Nem én tehetek róla, hogy elment az áram!
-De te hagytad a kurva kulcsot a kocsiban, bazdmeg!
-Lennél szíves minden második szót kihagyni a mondataidból? Akkor talán kevésbé fog ilyen undorítóan hangzani amit mondani akarsz.
-Úgy beszélek ahogy akarok, főleg a jelenlegi helyzetben. Most mit csináljunk?-tettem a kezem a csípőmre, mikor hirtelen megvilágosodtam.-Felhívom Zaynt, ő kiveszi a kulcsot és kienged minket.-kaptam elő a mobilomat majd a fülemhez emeltem. Míg kicsengett, addig vetettem egy pillantást a tőlem pár méterre álló göndörre, akit látszólag egy kicsit bántott a dolog, de megpróbálta leplezni. Szerencsémre Zayn hamar felvette és hallani lehetett a hangján, hogy vigyorog.
-Na mi van, máris hiányzom?
-Figyelj tesó, van egy kis gond.
-Hallgatlak.-váltott egyből komolyra.
-Vissza kéne jönnöd, mert elment az áram, és bent ragadtunk az üzletben.
-De hát neked is van kulcsod. Elmagyarázzam hogy működik, vagy rájössz magadtól?-nevetett fel megint.-Tudod van rajta az a kis pöcök amit a nyílásba kell...
-Zayn, ez nem vicces.-vágtam közbe.- És többek között pont ez a baj, hogy még csak nem is nálam vagyunk.
-Hogy érted a többesszámot? Kivel vagy? Vagy hol?
-Átjöttem Harryhez zárás után, mert volt egy kis dolgom, de elment az áram, ez a béna virágtündér meg kint hagyta a kulcsát a kocsijában.
-Hát haver, akkor asszem, most lesz időtök alaposan átbeszélni mindent és fegyverszünetet kötni.
-Mi? Hogy érted?
-10 perc múlva jön egy srác meg a csaja, egy tetkó befejezésére és mellbimbó piercingre. Ez eltart egy darabig.
-Hú, akkor ma szerencsés napod van.-húztam félmosolyra a számat témát váltva.
-Én nem mondanám...A csajnak a tetkó lesz.-mondta kissé lehangoltan, belőlem pedig kitört a röhögés, mert szinte láttam magam előtt az arcát.-De visszatérve, szerintem hamar lezavarom őket, aztán megyek amint tudok. Kb egy óra és ott vagyok.
-Nem tudod őket áttenni későbbre?-kérdeztem reménykedve és belül már szinte toporzékoltam, hogy olyan sok időt kell még eltöltenem egy légtérben egy ilyen irritáló személlyel, egy ilyen irritáló környezetben.
-Louis, utolsó pillanatban? Te tudod a legjobban, hogy olyat nem lehet csinálni ráadásul utána is be vagyok táblázva estig. Plusz így is a már amúgy is késői ebédszünetemet adom fel miattad. Légy inkább hálás!
-Majd az leszek ha kiszabadítasz innen.
-Teljesen úgy csinálsz mintha az életed múlna rajta.
-Mert az múlik. Siess!
-Jó, jó, de most le kell tennem, mert valaki csenget, szerintem már ők azok. Szia!
-Csá! Siess!-tettem hozzá még egyszer gyorsan, mielőtt a vonal egyenletes sípolásba váltott.-Akkor azt hiszem még itt leszünk egy darabig.-közöltem a szomorú tényeket és a zsebembe csúsztattam a telefonomat.
-Mikor jön?-sétált az asztalához a göndör, majd kihúzott egy gurulós számítógépes széket és felém lökte, ezzel egyértelműen jelezve, hogy nem akarja, hogy a közelébe üljek, amit amúgy sem tettem volna.
-Leghamarabb egy óra múlva ér rá, de az is valami.-nyúltam a szék után és egy tőle távolabb eső sarokba húztam, egy virágokkal teli asztalka mögé. Kár, hogy az egész helység maga csak pár méter, mert így nem tudtam kellően messzire vonulni.
-Mit fogunk addig csinálni?
-Te a dolgodat, vagy bánom is én mit, én meg ha kapok egy wifi kódot, akkor észre sem fogsz venni. Az enyém valamiért nem ér el idáig, pedig csak ez a fal van közötte. Panaszt fogok tenni a szolgáltatónál.
-Nem tűnt fel, hogy nincs áram? Talán ez az oka.-válaszolta flegmán, én pedig kínomban felröhögtem.
-Nem mondod, hogy csak vezetékes neted van!? Az enyém áram nélkül is megy, míg le nem merül. Tudod én a 21. században élek...-mondtam, mire csak egy csúnya grimaszt kaptam válaszul.
Jobb ötlet híján a következő jópár perc néma csendben telt el, csak néztem magam elé, Harry pedig felbontotta az általam kézbesített levelet, majd miután végigfutotta, egy üres lapra irkált valamiket és számolgatott. Unalmamban a szám szélét rágcsálva gondoltam végig minden lehetséges témát alaposan kivesézve, miközben hülyébbnél hülyébb dolgok jutottak az eszembe. Gondolom nem csak velem esik meg az ilyesmi általában, mikor már egy nem vicces dolgon is képes lennél felnevetni, szimplán csak azért, hogy megtörd vele a néma csendet és teljes mértékben beégesd magad.
 Sok idő elteltével Harry egyszer csak felállt a helyéről, és az ajtóhoz sétálva megfordította a kis táblát, miszerint így a bolt jelenleg zárva van.
-Ha nem haragszol, akkor én most elintézem a rendeléseket, mivel nincs jobb ötletem, szóval...
-Leszarom mit csinálsz.-vágtam közbe az orrom alatt motyogva, de jól hallhatóan, miközben az előttem lévő virágokat kezdtem piszkálni. Hallottam a lélegzetvételén, hogy még ő is nagyon akart mondani valamit, de helyette csak elsétált a telefonjáért és elővett egy halom papírt.
-Halló, szia Lindsay, tudom, hogy kicsit még hamar van, de most bőven ráérek, úgyhogy szeretném lediktálni a jövő heti listát.-kezdett bele, majd fel s alá járkálva csak mondta és mondta. Elhangzott vagy millió virágfajta, amikről még csak nem is hallottam, de már ettől eluntam az életemet.
-Ne tépd le!-kiáltott rám a göndör hirtelen, megszakítva ezzel a fontosnak hangzó telefonbeszélgetését, de már késő volt. A narancssárga krizantém, vagy tudom is én micsoda feje a  kezemben maradt és bár én se így terveztem, eszemben sem volt ezt a tudtára adni. Egy kárörvendő mosollyal felemeltem, mire csak megforgatta a szemét, és észbe kapva újra beleszólt a telefonba.-Nem, nem neked szólt....Bocsánat, csak egy kezelhetetlen kisgyerek akadt a nyakamba.-közölte fapofával még egy mérges pillantást intézett felém, majd bement a raktárba, hogy nyugodtan befejezhesse a rendeléseket.

-"Kezelhetetlen gyerek"... Adok én neki olyan kezelhetetlenséget, ha egyszer eldurran az agyam.-füstölögtem magamban, miközben elővettem a gyújtómat és idegesen kattogtatni kezdtem. Nem elég, hogy itt ragadtam vele bezárva és hallgatnom kell a hülyeségeit, még a dolgomat sem tudom végezni. Itt ülök feleslegesen és ahelyett hogy a terveket készíteném holnapra, egy szerencsétlenül járt virágot gyújtogatok. Hát nem nagyszerű?! Most majd maradhatok fent egész este rajzolni, mert természetesen minden óhaj otthon van felírva, hiába is szereznék itt egy papírt és egy ceruzát. 

 Végül félig-meddig beletörődve a helyzetbe hátradőltem a gurulós székemen, és kicsit körbepásztáztam a helyet ledobva a kis asztalra az összeégetett virágot. A belső tér ugyanakkora volt mint az enyém és teljesen úgy is nézett ki, csak annyi különbséggel, hogy mások a színek és itt úgy érzem magam mint egy színes dzsungelben. Kicsit visszakívánkozik az ebédem. Legalább az a szerencsém az egészben, hogy nem vagyok allergiás ezekre a vackokra, mert akkor biztos a kirakat üvege bánná, sőt még így sem biztos, hogy nem fogja, ha Zayn nem tolja ide a seggét rövid időn belül.

"Tilos a dohányzás!"-állt egy táblán az egyik falon tőlem jobbra. Persze, végül is tök logikus... Mégis ki jönne csak úgy random virágot venni bagóval a kezében? A 80, vagy a 90 éves nénik? Amint elolvastam, a feliratot, automatikusan a zsebemben pihenő cigis dobozom után nyúltam és nem, nem azért, mert szabályszegési kényszerem van, egyszerűen csak most tudatosult bennem, hogy bár már kettő is elmúlt és ma még a napi nikotinszükségletem felét sem juttattam a szervezetembe. 

 Alig szívtam kettőt, a göndör fürtök megjelentek a raktárajtóban. Már felkészültem a visszavágásra, akár mit is vágjon a fejemhez, de ehelyett csak rosszallóan végigmért és leült az asztala mögé a másik székre, útközben megigazítva néhány tulipánt. Nem a lételemem a vele való szócsatározás, de azért bevallom egy kicsit elégedetlenséggel töltött el, hogy nem mondott semmit, mert ki ne szeretne valakit csak úgy bosszantani, ha épp megteheti?! Nem is foglalkoztam vele sokáig, helyette inkább a körülöttem lévő, virágokkal teli dobozokat tanulmányoztam, majd gondoltam egyet és egy rózsás vödröt félretolva tettem fel a lábamat a kis asztal szélére, annak helyére. 

-Na mi az?-szólaltam meg enyhe félmosollyal, mikor észleltem, hogy már elég hosszú idő óta én kötöm le minden figyelmét.

-Csak azon gondolkozok, hogy, hogy lehet valaki ennyire elcseszett...

-Ugyan, ne ostorozd magad, előbb-utóbb benned is meglátja majd valaki a szépet.-vágtam vissza gondolkodás nélkül, mire egy grimaszt kaptam válaszul.

-Úgy értem már meg se lepődtem azon, hogy nem elég, hogy egy arrogáns bunkó vagy, még olvasni se tudsz.-bökött a kicsi táblára. Tudtam, hogy nem bírja ki!

-Azt hiszed én szórakozásból vagyok itt? Legalább had csináljam amit akarok. Mi a fenéért nem tudtunk inkább nálam beragadni?-húztam el a számat.

-Én kérek elnézést, a világért sem akarok beleszólni a tökéletes életedbe.

-Érdekelne, hogy netalántán ezért utálsz ennyire? Féltékeny vagy, mert azt hiszed, hogy az én életem annyira tökéletes? Mit hiszel, mit csinálok én nap mint nap amit más nem?

-Nem tudom, de az biztos, hogy te semmi érdemlegeset sem, csak hazamész, jóllaksz, megdugod a csajodat, vagy az épp aktuális napi ribancodat, utána meg alszol, hogy este kipihenten léphess le bulizni, inni és újabb strigulákat szedni. Aztán másnap reggelig józanodsz.-sorolta, bennem pedig felment a pumpa.

-Neked ez lenne a tökéletes élet?!-kérdeztem vissza gúnyosan és elnyomtam a csikkemet a már így is megtépázott virág közepében.

-Nekem biztos nem, de te elég jól bírod.

-Jobb ha tudod, hogy még csak a közelében sem jártál az igazságnak. Te komolyan egy elhanyagolt, piás szexgépnek nézel?

-Elhanyagoltnak egy szemet sem vagy nevezhető annyi szent, de a többit jól látod. Legalábbis erre engedsz következtetni az alapján amit eddig láttam belőled. És amúgy is ha nem így van, akkor miért jársz olyan összevissza időben dolgozni?

-Te jó isten... Hozzám a vendégek megadott időpontra járnak, én meg nem vagyok olyan hülye, hogy reggel 7-re beüljek, ha csak 10-re jön az első. Ha van valamennyi időm kettő között, akkor nyilván nem megyek addig sehova, mert nekem is van bent is dolgom, ha meg valaki valamit, akkor vagy elkap abban az időben, vagy ott a telefon és megbeszéljük, szintén nem számít, hogy hol vagyok. De nem tartozom én neked semmilyen magyarázattal.-fontam össze a karjaimat a mellkasom előtt.-Amúgy sem csak szexből áll az élet.-tettem még hozzá.

-Ezt elég fura pont egy olyan ember szájából hallani mint te.

-Fogadok azért van csak ekkor szád, mert leplezni akarod, hogy te még sosem voltál senkivel. Rideg vagy és elutasító... ugyanolyan bunkó mint amilyennek te írtál le engem.

-Ez nem igaz! De mint ahogy te is mondtad, én sem tartozom neked semmilyen elszámolással.-vágta rá magabiztosan, mire felugrottam és néhány lendületes lépéssel megkerültem az asztalát, majd elölről a hajába markolva, kicsit hátra húztam a fejét, kényszerítve, hogy felnézzen rám. A szemeiben egy pillanatnyi rémület suhant át, de nem tett semmit a szabadulás érdekében, így közelebb hajoltam az arcához.

-Te vagy az első aki ilyen nyíltan vissza mer feleselni, amit nem bírok elviselni, de meg kell, hogy mondjam te rohadtul beindítottad vele a fantáziámat.-sziszegtem, majd erőszakosan az ajkaira tapadtam. Nem csókolt vissza, csak egy pillanatra ledermedt, majd egy erős ütést éreztem a mellkasomon, mire kicsit hátrahőköltem.-Mi van, azt ne mondd, hogy életed első csókja is ez volt...-válaszoltam a szokásos gúnnyal a hangomban. Ekkor hirtelen felugrott a helyéről és a pólómat megragadva rántott vissza magához, majd vadul megcsókolt. Az érzés olyan hirtelen, és akkora vággyal ért, hogy egy pillanatra elgyengültek a lábaim, de hamar észbe kellett kapnom. Hiába volt magasabb és erősebb nálam, nem engedhettem, hogy megkaparintsa az irányírást, így gyorsan megragadtam kétoldalt a csípőjét miközben a mellettünk álló asztal felé toltam, egy pillanatra sem megszakítva a csókot. Mire a háta hozzáért a falaphoz, már nem volt kérdéses, hogy ezt a csatát én nyertem, ezért pár jelentéktelennek tűnő dolgot arrébb söpörtem mögüle majd ösztönöztem, hogy felüljön. Ajkaink csak ekkor váltak el egymástól.

-Biztos, hogy nem ez lesz az első?-kérdeztem az elködösült zöld íriszekbe nézve nézve, mert bármilyen érdektelen seggfejnek tűnök is, lelkiismeretem nekem is van mint már mondtam és furdalni is fog, ha olyat teszek amit később mindketten megbánunk.

-Biztos!-vágta rá, miközben végignézte, ahogy a farzsebemből kitettem egy óvszert mellé az asztalra.-Csak lassíts egy kicsit, mert...az már régen volt.-ismerte be, mire bólintottam, és újra célba vettem az ajkait ugyan akkora tűzzel, csak most sokkal finomabban, kezeim pedig laza inge gombjaira tévedtek. Egy, majd két gomb és így tovább, míg végül az egész felsőteste szabaddá vált.

-Nézzenek oda.-legeltettem halvány kockáin a szemeimet pár másodpercig, míg meg nem akadtak valamin. A kezemet automatikusan végighúztam a nagy pillangón ami kétség kívül gyönyörű, profi munka volt, majd nem sokkal később észrevettem két madarat is a kulcscsontjainál pár kisebb mintával körülvéve, ezért lejjebb fejtettem a vállairól a vékony anyagot, hogy jobb rálátásom legyen rájuk.-Azt hiszem nagyon félreismertelek téged.-markoltam a fenekébe és egy határozott mozdulattal közelebb húztam magamhoz, hogy teljesen összeérjünk. Egyszerre nyögtünk fel, mikor ő automatikusan a derekam köré fonta a lábait, a kezeivel pedig hátra támaszkodott, miközben a nyakát vettem célba, kétség kívül maradandó nyomokat hagyva magam után. Mikor egyre lejjebb haladva elértem a mellbimbóit és rátapadtam a keze a hajamba csúszott és egy jóleső nyögéssel fejezte ki elégedettségét, lábai pedig még szorosabban tartották a csípőmet ezzel még inkább fokozva a már amúgy is elviselhetetlen vágyamat. Egy darabig nem is engedett tovább haladni, ami azért volt fura, mert irányításmániám ellenére, egy kicsit sem zavart, hogy egy kicsit ő is akart diktálni. Egy darabig még elszórakoztam a kihegyesedett csúcsokkal, majd úgy döntöttem itt az ideje a továbblépésnek. Újra vörös ajkait vettem célba, miközben elkezdtem kigombolni szűk, fekete nadrágját. Ahogy egy kicsi helyhez jutottam, azonnal kihasználtam az alkalmat és az alsója anyagán keresztül simogatni kezdtem, mire belenyögött a számba, majd a csókunkat megszakítva hajtotta hátra a fejét.
-Még el ne menj!-szóltam rá, de ez most nem volt gúnyos arra nézve, hogy csak eddig bírta, hanem egy egyszerű kérésféle.
-Ugyan, azt hiszed ilyen könnyű dolgod lesz?-kérdezett vissza féloldalas mosollyal, majd felém hajolt, de ezúttal csak egy hosszabb puszit kaptam, majd áttért, hogy ő is megjelölhesse az én nyakamat. Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy talán nem kéne, hogy látható bizonyítéka legyen ennek az egésznek, de ahogy puha alkai a bőrömet érték, akaratlanul hajtottam félre a fejemet még több helyet biztosítva neki. Közben a kezeimet a fenekére vezettem, és egy kicsit meghúztam rajta az útban lévő anyagokat, jelezve, hogy ideje megszabadulni tőlük. Hamar érkezett a segítség, mert fél kézzel megtámaszkodott és megemelte magát, a cipőit pedig lerúgta magáról, így már gyerekjáték volt kivitelezni az egészet.
-Dőlj le!-utasítottam, mire tette a dolgát, a lábait pedig  feltettem az asztal szélére. Először csak lassan, az alhasát csókoltam végig, majd lefelé haladva lassan elértem lüktető farkához amit egyből levettem a számba és első mozdulattal a torkomig engedtem.
-Bazdmeg!-szaladt ki a száján, mire felemeltem a fejemet.
-Meg fogom!-válaszoltam vigyorogva, és a szájához emeltem a kezemet. Nem kellett semmit sem mondanom, megragadta a csuklómat, és két ujjamat a szájába vette majd szopni kezdte alaposan körbesimogatva a nyelvével. Most rajtam volt a sor, hogy felnyögjek, és a nadrágomra markoltam, olyan izgató látványt nyújtott. Miután kicsit kiélveztem a pillanatot, lehajoltam és a kezemet elhúzva vadul megcsókoltam, kellőképpen benedvesített kezemet pedig közben szépen, lassan levezettem és célomat elérve elkezdtem apró köröket leírni a bejáratánál. Nagyokat szuszogott, de becsületére legyen mondva, nagyon jól állta a próbát, mert ajkaival egy pillanatra sem felejtette el az enyémeket kényeztetni.

-Most engedd el magad!-kértem, és az egyik ujjamat belevezettem. Összeszorított szemekkel tűrte a műveletet én pedig vártam egy kicsit, hogy visszatérjen.-Minden rendben?
-Persze!-bólintott, ezért bátran hozzákezdtem a tágításához. Hogy egy kicsit eltereljem a figyelmét, a másik kezemmel a hasát és a combja belső részét simogattam egy pár percig, miközben a kezem ki-be mozgott benne. Mikor úgy éreztem, ez már nem elég, makkját megnyalva bekészítettem a következő ujjamat, de még nem hatoltam bele, hanem előbb párszor a számba engedtem, majd egy ugyan ilyen mozdulattal kísérve hozzáadtam. Megint egy nagyobb nyögést engedett ki ajaki közül, majd ujjait végül a hajamba vezette. Legnagyobb meglepetésemre nem azért, hogy ő diktálhassa a tempót, hanem felhúzta a fejemet és feltámaszkodott, jelezve, hogy fel akar ülni, ezért kihúztam az ujjaimat és engedtem, hogy azt tegyen amit akar. Egy pillanatra megijedtem, hogy valami nem tetszett neki, vagy netán fájdalmat okoztam, de a szemei mást tükröztek.
-Én is akarom!-mondta és leugorva az asztalról elém állt, majd megcsókolt. Be kell, hogy valljam, egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy mit ért ezalatt, de a pozíciómat nem voltam hajlandó átengedni, ha esetleg arra kerülne sor. A csókjából viszont semmi ilyesmit nem tudtam leszűrni, a domináns szerepet végig, figyelmesen meghagyta nekem, mintha csak tudta volna, hogy mi jár a fejemben. Mikor rövid idő után megunta, hogy kétségek között vergődve hagyjon, elvált ajkaimtól, és térdre ereszkedett a nadrágom gombja után kapva. Most már tudtam, hogy mi a terve és eszem ágában sem volt ellene tenni, úgyhogy segítettem neki leküzdeni magamról a szaggatott farmert, ő pedig ügyesen kiszabadította kemény férfiasságom. Egy pillanatig csak szemezett vele, majd rámarkolt és a szemeimbe nézve erotikusan megnyalta a végét. Látta, hogy tetszett amit csinált, ezért a pillantásomat továbbra is fogva vett vörös, duzzadt ajkai közé, de csak addig engedett ameddig fértem, a maradék részre pedig a kezével segített rá. A fejemet hátravetve vezettem ujjaimat a hajába és nem bírtam fékezni jóleső nyögéseimet, mikor egyszer csak mindkét kezével megragadta a csípőmet és szorosan egy helyben tartva teljesen a torkáig engedett, valószínűleg még magát is meglepve ezzel. A következőnél már a fenekemet markolta, ezzel rám hagyva a feladatot, hogy nehogy sérülést okozzak neki a mocorgással. Ez után, már le sem bírtam venni róla a szemeimet, amint újra és újra eltűntem az ajkai között.
-Nem bírom tovább, érezni akarlak!-nyögtem, mire egy halk cuppanással elvált tőlem és felállt. Megragadtam a csípőjét mielőtt még visszaülhetett volna az asztalra, majd megfordítottam és végigsimítva a hátát ösztönöztem, hogy hasaljon rá. Éreztem, hogy feszültség lett úrrá rajta, mert nem igazán tetszett neki a póz, de biztos voltam benne, hogy hamar túl lesz a kellemetlen, feszélyezett érzésen, ezért is nem akartam egyből váltani. Talán később.
 Gyorsan felhúztam a már kikészített gumit és a vállait puszilgatva bepozicionáltam magam. A kezemet benyálazva bőségesen benedvesítettem a farkamat, majd lassan előre nyomltam. Nagy önuralom kellett, hogy ne akarjak azonnal tövig benne lenni, de az nyugtatott, hogy pár perc múlva lesz rá alkalmam.
-Minden rendben?-kérdeztem, de nem válaszolt, csak bólogatott és a homlokát az asztallapra tette.-Csak lazulj el!-súgtam a fülébe, miután újra megcsókoltam a lapockáját. Kicsit kijjebb mozdultam, mindössze pár millimétert, majd vissza. Ezt játszottuk egy ideig, amit kellemes lihegéssel díjazott, miután nagyjából szokta a méretemet.
-Mehet jobban!-mondta,nekem pedig nem kellett kétszer mondani, kijjebb csúsztam, és lassan de határozottan mozogni kezdtem. Először egy kicsit fájdalmasan szuszogott, de aztán felengedett és a fenekét a lehető legjobban kitolva adta át magát nekem. Ekkor elérkezettnek láttam az időt és a csípőjét megragadva őrületes tempóban kezdtem ostromolni a testét. Először azt vártam, hogy meg fog ijedni a hirtelen tempóváltástól, de ehelyett a megragadta a farkát és több kevesebb sikerrel megpróbálta felvenni a tempómat. Meglepődött, mikor a kezem az övére tévedt, de nem hagytam neki elhúzni, hanem én is ráfontam az ujjaimat az övéi között és a megfelelő tempóban verni kezdtem így segítve neki megtalálni az ütemet.
-Nem bírom tovább.-nyögtem ki pár perc elteltével.-Kibaszottul jó vagy.-tettem hozzá és nagy erővel, az eddigieknél is beljebb hatoltam.
-Ahhh... Ott még egyszer!-kiáltott fel, mire megismételtem a mozdulatot és abban a pillanatban eldurrant a kezeinkben, ennek hatására pedig szorosan körém záródott, engem is elrepítve a csúcsra. Mindketten akkorát élveztünk, hogy a hangunk az egész teret betöltötte és kellett egy kis idő, mire visszatértem a földre valamint ahogy elnéztem, Harry sem volt ezzel másképp. Míg egy kicsit összeszedtem magam, ledőltem a hátára, és még egyszer megszívtam az érzékeny bőrt, körülötte kis puszikat elhintve. Fogalmam sincs miért csináltam, csak szimplán jól esett és úgy tűnt a göndörnek sincs ellenére. Mikor nagyjából kifújtam magamat kihúzódtam belőle, és felvettem a földről  nadrágomat. Harry is követte a példámat és egy kicsit szégyenlősen öltözködni kezdett. Kínos csend állt be közénk, amit mindketten próbáltunk valamivel eloszlatni, de nem nagyon akadt semmi épkézláb ötletünk.
-Figyelj...-szólaltunk meg végül teljesen egyszerre.
-Mondd te!-engedtem át a lehetőséget.
-Én csak tudom, hogy hülyeség, de azon gondolkodtam, hogy mi lenne, ha inkább elásnánk a csatabárdot?! Tudom, hogy ezután elég szánalmasan hangzik, szóval....-túrt a hajába idegesen.
-Én is ezt akartam mondani.-válaszoltam halkan és összeszorítottam a számat az arcát vizslatva.-Azt hiszem eddig eléggé félreismertelek és most nem a szexre gondolok, mármint nem emiatt változott meg a véleményem.
-Nem kell megmagyaráznod, én is így gondolom. Köszönöm, hogy ennyire óvatos voltál.
-Megkértél rá. Nem vagyok egy vadállat.
-Tudom. Most már biztosan.
-És nincsenek kurváim.-nevettem fel, majd ő is csatlakozott hozzám, aztán meghallottam az ismerős motorzúgást.-Zayn!-kaptam a fejem a kirakat felé.
-Honnan tudod?
-Bármikor felismerem.-közöltem és az üveghez siettem, ahonnan jól láttam, hogy a legjobb haverom épp a bukósisakját szerelte lefelé magáról.
-Nem öltétek meg egymást?-kérdezte. Bár az üveg eléggé tompította a hangját, mégis érzékelhető volt a megjátszott döbbenet.
-Hahaha... Szedj ki innen!-kiabáltam, miközben érzékeltem, hogy Harry mellém sétál.
-Jó, már hozom is a kulcsot.-bólintott és sarkon akart fordulni, hogy a göndör kocsijához menjen, mikor az említett felemelte mellettem a kocsikulcsot.
-Ti most szórakoztok velem?-akadt ki Zayn és egy pillanatra előttem is elsötétült a világ.
-Nyugi! A kirakat nem nyitható, de van hátul egy ablak ami igen. Meg kellene kerülnöd az épületet.-mondta a göndör, mire Z szó nélkül elindult.-Gyere!-fordult felém, majd elindult hátra. Követtem őt és út közben előhalásztam egy szál cigit, majd meggyújtottam.
-Eddig tartott a varázs?-forgatta meg a szemeit, de most cseppet sem volt gúnyos.
-Úgy érted ez?-ragadtam meg az ingét és egy gyors mozdulattal magamhoz rántottam, a számat az övére nyomva. Kihasználva pillanatnyi meglepettségét kivettem a kocsikulcsot a kezéből és folytattam az utamat az ablak felé.-Nem jössz?-fordultam vissza és nagyképűen nagyot szívtam a nikotin csíkból. Várnunk kellett egy picit, míg Zayn megjelent hátul, mert nem kicsi épületről van szó, de végül el tudtuk hozzá juttatni a kulcsokat.
-Ezért jöttök egy ebéddel!
-Kettővel tesó!-biztosítottam, és lemásztam a magasra eső ablakból.-Miért lettél ilyen csendes?-kérdeztem Harryt.
-Áh, semmi.-legyintett.
-Azt látom...-forgattam a szemeimet.- Szóval?
-Csak azon gondolkoztam, hogy nem e érnél rá valamikor beülni valahova egy kávéra, vagy ilyenek? De gondolom te nem jársz ilyen helyekre úgyhogy...-piszkálta a körmeit szégyenlősen.
-Azt jól gondolod.-válaszoltam a szokásos flegma stílusomban.-De véletlenül épp ráérek.-tettem hozzá egy halvány mosollyal, és megsimítottam a karját.-Mondjuk kedden?
-Szuper lenne.-bólintott felvidulva.
-Na menjünk, mert Malik lassan körbeér.-indultam el és nem is nyúltam nagyon mellé, mert mire újra előre értünk, az ajtó nyitva volt és Zayn az ajtófélfának dőlve pörgette a megmentő kulcscsomót.
-Te futottál?-kérdezem hitetlenül.
-Csak egy kicsit. Így is azt hittem, hogy ki fogtok nyírni, amiért az egy óra, másfélre csúszott.
-Ennyi idő eltelt volna?-néztünk össze Harryvel.
-Ja, de nem tudtam előbb végezni.
-Szerintem most inkább annak örülj, hogy nem jöttél előbb. Így életben hagyunk.-röhögve a vállába boxoltam, majd kiléptem mellette az ajtón.


------------------------------------


Sziasztok!
Ahogy ígértem, elkészült a történet (még hamarabb is mint hittem) és szerintem jó hosszú is lett, de ahogy már megszokhattátok tőlem korábbról, most sem vagyok elégedett, de a ti véleményetek dönt. Ne felejtsetek el komizni!!

És még valami! Már sokszor ígértem, de úgy érzem még most sem vagyok kész az I can't change folytatására / újraírására, viszont most ezzel a történettel kezdve szeretnék visszatérni lassan és akkor előbb-utóbb hozzá fogok majd ahhoz is, természetesen ha van rá igény.
Csinálok egy új design-t, és felélesztem a blogot, de most tényleg. Szóval, arra gondoltam, hogy most egy darabig one shot-okkal vagy max pár részes sztorikkal szeretnék foglalkozni, míg vissza nem rázódok az írásba, szóval vagy itt, vagy facebookon tudtok írni (ezt még majd kitalálom) és ha van egy jó ötletetek, szívesen megírom, amolyan "kívánság one shot", amit szívesen olvasnátok.
 Írjátok le erről is, hogy mit gondoltok, és további szép napot! Puszi! :*